A „szabad Nyugaton” némely egyházi körökben polgárjogot kapott a homoszexualitás. Ez Jézusnak, a bűnösök barátjának (Mt 11,19) a követése?
Jézus a bűnöst halálosan szereti. De nem a bűnt!
De hát nem Isten teremtése-é a homoszexualitás?
A reformátorok számára világos és mértékadó volt a biblia tanítása (3Móz 18,22; 20,13.). De ma a „mindent szabad” jegyében megfeledkezünk lKor 6,12 folytatásáról: „..de nem minden használ… ne váljak semmi rabjává!”, s megszületett az a nézet, hogy a homoszexualitás az Istentől teremtett nemiség egyik formája.
A bűneset utáni világban a természetnek van „selejtje”. Pál az Isten magunkra hagyó haragja jelének minősíti Róm 1,18-32-ben a homoszexualitást. Jézus számára az Ószövetség mértékadó. A bűnbocsátó Jézus sem mondja a házasságtörésen kapott nőnek, hogy csak így tovább, hanem hogy többé ne vétkezzél! (Jn 8,11)
A természetben a nemiség célja a fajfenntartás. Az ember fejletlen világrajötte és sokéves fejlődése miatt rászorul anyjára és apjára, valamint anyja is az apára. A férfi és a hő (agyműködésben is) különbözik és kiegészíti egymást. Az embert a nemek számaránya és alkata tartós páros teljes közösségre tervezettnek mutatja. A nemiség ezért ennek a közösségnek értékes összetartó eleme.
Orvosi vélemény szerint csak a férfi homoszexualitásnak lehet testi oka. Ez nyilván a nemi kromoszómapár jellegéből ered. A homoszexualitás jelentős mértékben mesterséges. Az ókori görögöknél a sportnevelés része. Az iszlám kultúrkörben a többnejűség hajtja a pár nélkül maradt férfiakat a homoszexualitásra. A női homoszexualitás a férfierőszaktól, az anyaság terhétől való menekülésből és a háremhölgyek kielégületlensége talaján alakult ki.
A homoszexuális az őt elítélő társadalomban állandó társ nélkül marad. Igyekszik új társakat megnyerni, ehhez elméleteket gyárt. Bizonyos körökben illő a homoszexualitás, akárcsak a házasságellenesség és a művészetnek tisztelt ösztönipar. Ifjak egy nagy mester mellett homoszexuálissá lettek. A társváltogatás mértékét mutatja, hogy egyetlen egyén egy év alatt 150 társát fertőzte meg ÁIDS-szel.
Egészséges társadalom nem támogatja a kleptomániás lopását, nem tűri, hogy szadisták kínozzák áldozataikat, paranoiás zsarnok félreállítására megszületik a kísérlet. – Ha műtéti férfivá- vagy nővé tételnél magától értődő egy lélektani átnevelés, nem magától értetődő-e az ilyen segítség homoszexuálisok esetében?
A homoszexuális sem bűnösebb Isten előtt a többi embernél, de ön- és közveszélyes. Neki is meg kell térnie, Isten előtt bűnösségét elismerve, bocsánatát Krisztusért kérve, a Szentlélek erejével nemet mondva megszokott bűneire. Természetellenes nemi életükkel szakított homoszexuálisok Pál apostol gyülekezeteiben is voltak (1Kor 6,9-10), de vezetővé egykori homoszexuális sem lehetett, hiszen cégéres bűnös nem lehet vezető. Kivételes eset az üldöző Pál, meg is indokolja 1Tim 1,12-16-ban. Ma nem divat az egyház hitelét jelentő erkölcsre gondolni, s a szabadságból a bűn palástját szabjuk (1Pt 2,16), ahogy az evangélium tisztaságára sem vigyázunk, vitatott kérdésekben pedig nem törekszünk elfogadás kötelezettsége nélkül végig gondolni a szembemálló nézetét, s feledjük, hogy semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért! (2Kor 13,8)
A homoszexuálisok törvényesített társkapcsolata jobb, mint a társváltogatás. De ennek megdicsőítése az elváltak újraesketésénél (!) is súlyosabb probléma. A homoszexuálisok gyermek örökbefogadása veszélyt rejthet a viselkedési formák átvétele miatt.
Tűrhetetlen, hogy Jézusról homoszexuális kapcsolatot tételeznek föl; ez korabeli zsidó környezetben lehetetlen. János a mennyei Jeruzsálemben kívül maradóknak minősíti az „ebeket” (Jel 22,15), ami az Ótestamentomban (5Móz 23,19; rév. Károli 23,18) a férfi prostituáltak megjelölése.
Dr. Zsigmondy Árpád lelkész
volt orvosi kutatóintézeti asszisztens, zsinati teológiai bizottsági tag
Forrás: Evangélikus Élet, 1995. július 16. (60. évfolyam, 29. szám)
