„Szent Igéd rontják, támadják” – Tévtanítások beszivárgása Krisztus Egyházába
A bevezetésben hadd idézzem Luther Márton 12. Zsoltárból írt énekét eredeti formájában (Dunántúli Énekeskönyv Új rész 745. sz. ének) Lásd meg a mennyből, Úristen, Nagy szánalommal nézed, Mint fogynak szenteid itt lenn. Elhagyattunk, szegények. Szent igéd rontják, támadják. Kihunyt a hit, a tiszta láng Már mindenek szívében. Mind csalárdság, mit hirdetnek, Önmaguk találmánya. Nincs egység: nem építenek az Isten szent szavára. Egy azt akarja, más amazt, És szakadást támasztanak, Bármilyen szép a látszat. Mind irtsa ki az Úristen E hamis prófétákat, Kik kérkednek nagy gőgösen: „Hol, aki szembeszállhat? Ím, hatalom és jog mienk, És amit megszabunk, az szent. Ki lenne úr felettünk?” S szól az Úr: „Rontják a szegényt. Hát fel is kelek menten. Jajszava már az égig ért, Meghallgattam. Kimentem. És üdvösséges szent igém E földön harcba küldöm én, Hadd legyen erőssége!” Hét tűzön megy át az ezüst, Úgy ragyog tisztasága. Nem kell az igét féltenünk, Ha próbák tüzét…