Róm 1,18-32 a felcserélés tükre
Szekció: Társadalometikai kérdések egyházi szemmel
Tisztelt Hallgatóság!
Amikor Fabiny Tamás püspök úr felkért, hogy előadást tartsak a mai napon, miközben elmondta, hogy kik lesznek rajtam kívül az előadók, megjegyeztem, hogy akkor én leszek a fehér holló. „Hogy, hogy” – kérdezte. „Úgy, hogy én leszek, vagyok az egyetlen, akinek nincs teológiai végzettsége” – válaszoltam. Így aztán önök előtt egy fehér holló áll, aki nemcsak nem teológus, de még társadalomtudományokba sem jártas.
A légi utaskísérő figyelmeztet: A repülési idő alatt a következő 15-20 percben viharzónán haladunk át, ezért mindenki kapcsolja be biztonsági övét!
Társadalometika felcserélte önmagát
Társadalometikai kérdések egyházi szemmel a címe ennek a blokknak. Igen ám, de egyházi szemmel a társadalometika fordítva ül a lovon, felcserélve ezzel az igazat és a valót. Kant szerint nem a morál alapul a valláson, hanem éppen fordítva, a vallás tételei következnek a morálból. Ennek alapján Kant a morál autonómiáját követelte. (Az etika és a morál kapcsolata: az etika morális értékmeghatározó.)
E szerint az erkölcsi szabályok nem a kinyilatkoztatásból eredeznek, hanem fordítva, a kinyilatkoztatás és az ebből származtatott teológiai rendszerek forrása az etika.
Így már érthető, hogy –, ha csak az elmúlt 50-60 év extrém társadalmi jelenségeit vizsgáljuk –, a hippi mozgalom-, és a woodstocki jelenség etikái, megteremtették a maguk vallásosságát, hitvilágát. Hasonlóképpen a jogos női egyenjogúságért tevékenykedő mozgalmakat jóval meghaladó harcos feminizmus, majd napjainkban az LMBTQ és gender mozgalmak etikai rendszerei a maguk vallását. Mindezek tehát a kanti filozófia etikával kapcsolatos tanrendszere szerint működnek, azaz az etika vallást, hitvilágot teremt. Hozzáteszem: magának.
A kanti lemondás megtiltja a tiszta ész számára, hogy az okok között feltételezze a természeten túlit.”² Vagyis „zárt a rendszer”, a társadalmi folyamatok időről időre „kitermelnek” újabb etikai rendszereket, melyek függetlenek a természeten túlitól, a természet felettitől.
Ezzel szemben az egyetemes és az igei kinyilatkoztatás közös kinyilatkoztatója, Isten, és a kinyilatkoztatás a forrása az etikának a történelemben és a társadalomban.
Úgy gondolom itt van az „eb elásva”, innen ered az áthidalhatatlan ellentét, mivel a keresztények mindennek forrásául Istent tartják, aki adta a kinyilatkoztatást (egyetemest és igeit), melyből a keresztény etika eredezik. Kinyilatkoztatás nélkül, beleértve az igei kinyilatkoztatást, azaz a Bibliát, társadalometikáról, vagy annak kritikájáról nem érdemes beszélni. Innen ered az a konfliktus, és konfrontáció, mely, ma úgy tör a magasba, azaz a társadalomba, mint a legaktívabb vulkánkitörés, amikor 10-20 km magasba lövelli a hamut és a mérgező gázokat.
A kérdések kérdései, hogy a látható, egyház felismeri-e, hogy
- a társadalometika fordítva ül a lovon, mert itt a valóságot a valótlansággal cserélték fel.
- a társadalometika újabb és újabb rendszerei előrenyomulásuk, erupciójuk során elérték az egyházakat is,
- a társadalometika újabb és újabb rendszerei ebben a megállíthatatlannak tűnő folyamatban elvárásokat fogalmaznak meg az egyházak felé, sőt akaratát diktátumokban, parancsokban fogalmazza meg.
- nincs megállás, újabb és újabb ötletekkel, majd igényekkel lépnek fel, és az egyház vagy ellenáll, vagy folyamatosan hátrálni fog.
Aki „A”-t mond, mondjon „B”-t is, de legjobb felcserélni a sorrendet és az ABC végén kezdeni
A mai vitanap témájával a Magyarországi Evangélikus Egyházban én kb. 15 évvel ezelőtt találkoztam. Történt pedig akkor, hogy egyik evangélikus lelkész, az akkor még aktívan működő fraterneten feltette a kérdést: „Miért nem eskethetek egyházi szertartás keretében azonos nemű párokat?” Erre válaszul tettem fel a fraternetre az „Aki A-t, mond mondjon B-t is” írásomat. Ebben körülbelül azt fogalmaztam meg, hogy az a lelkész, aki ezt meglépi, az lépje meg azt is, hogy az esketettek közül Jani „aput” a gyülekezet férfikörébe, Józsi „anyut” pedig az asszonykörbe, kettőjüket pedig a házaskörbe hívja, befogadja. Amikor pedig a Hittudományi Egyetemen megszerzik a hitoktatói képesítésüket, akkor ebben is gyakorolhatják magukat, tanítva a gyerekeket a teremtés szerintük megalkotott rendjére és Jézus szerintük értelmezett tanítására a házasságról. Továbbá a gyülekezet facebook csoportjában mindezekről elmondhassák meggyőződéseiket. Mert aki „A”-t mond, mondjon „B”-t is, sőt mondja végig az egész ABC-t!
Egyik lelkész arról beszélt, hogy valaki gyülekezetében jogot formált homoszexualitásából fakadó sajátos nézeteinek nyílt hirdetésére, mellyel nyári gyülekezeti táborukban olyan mély konfliktust generált, hogy azt teljesen tönkre vágta.
Legjobb tehát az ABC-t felcserélni és a végéről kezdeni a következményekkel, és úgy eljutni az első döntésig és a tényleg ezt akarjuk? – kérdésre így keresni a választ.
Aki csak az „A”-ig jut el, a társadalometika csapdájába kerül.
Felcserélt teológia
Jelen zsinati vitanap témájában Tubán József, Weltler Gábor és Kovács László lelkész teológusok a közelmúltban előadást tartottak „Igéhez kötött lelkiismerettel” címmel³. Írott anyagukon kívüli szóbeli, majd személyesen nekem írt magyarázatukban a kérdést a kereszt- és dicsőségteológiának koordináta rendszerébe látják és láttatják. A kereszt teológiája arról tesz tanúságot, hogy (idézem a szerzőket) „a keresztény antropológia nem fejlődő, hanem legjobb esetben stagnáló, de az Istentől való eltávolodás következtében inkább visszafejlődő emberről és emberiségről tud. Ez az antropológia vezet el, ez űz, kényszerít (ahogy Luther fogalmaz: treibet) a helyes Krisztológia felé, pontosabban Krisztus személyéhez, és állít bele a devianciákra mentséget nem kereső, ámde Krisztusban váltságot találó közösségbe.
A homoszexuális ember számára nem az az örömhír, amit az úgynevezett haladó teológusok annak neveznek. Nem az az örömhír, hogy egyre szélesedő körben határtalan elfogadást kínálunk nekik, hanem azt, hogy a testükben hordozott romlás ellenére is Isten megbocsátó és megtérítő szeretetét hirdetjük. Ez a szeretet valós, de csakis meg nem érdemelt kegyelemként, és a bűnből való megtéréssel együtt. Nem evangélium az, amely mögül kilúgozzuk az Isten szeretetére érdemtelenné tevő bűn valóságát.
Embereknek tetszetős teológiát mindig könnyebb hirdetni, mint a valóságot. Ettől ugyanis népszerű lehet az ember.”
A dicsőség teológiáját –, melyről Luther azt mondta, hogy a jót rossznak, a rosszat jónak mondja –, senki sem vallja magáénak, mégis sokan (nyugaton már tömegesen) ezt az utat járják. Miért? Mert ez népszerű.
Két példát említek a közelmúltból: Egyik egyházi vezetőnk összehasonlította a német tartományi evangélikus egyházakban tapasztalható fogyást, a magyar evangélikus egyházban becsülhetővel. Megállapította, hogy az LMBTQ és gender törekvések felé nyitott német egyházakban a magyaréval összevetve –, ahol ez a progresszió még általánosan nem elfogadott – kisebb a létszámcsökkenés. A szerző nem fűzött ezekhez a tényekhez kommentárt, mégis 10 olvasóból 9-ben felvetődött, hogy összefüggést lássanak az elfogadás és az elutasítás, valamit a létszámcsökkenés mértéke között. A dicsőség teológusa e példa kapcsán (nem a szerző, mert ő véleményt nem nyilvánított) a rosszat, vagyis a teremtési rendet megkérdőjelező egyházi hozzáállást jónak mondja, az elutasító jót pedig rossznak.
Közelmúltban a finn volt belügyminiszter ügyével, a megbüntetett cukrásszal kapcsolatban, aki visszautasított esküvői torta rendelést, mert a torta tetejére két csókolózó férfit kellett volna megformáznia, bezárt egyetem miatt, ahol a gender tanszéket nem akarták megalapítani, svéd lelkész okán, aki nem adott össze egynemű párokat és ezért felfüggesztett börtönt kapott, stb. írtam arról, hogy fel kell készülnünk az üldöztetésre. Egy másik egyházi vezetőnk nekem írt levelében így reagált: .”… valóban üldöztetést kell vizionálni?” Leveléből sugárzott, hogy el akarja hessegetni még a gondolatát is annak, hogy lehetséges a keresztyének üldöztetése a demokratikus nyugaton és egyszer talán majd Magyarországon is. A dicsőség teológia emlőin nevelkedetteknek Jézus szavai távoliak, Európában, pláne evangélikus egyházunkban már nem, vagy csak áttételesen érvényesek: De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. (2Tim 3,12); Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak (Jn 15,20b)
Vegyük észre, a társadalometika dörömbölve követeli az egyháztól a dicsőségteológiát!
Eredendő bűn felcserélése
Ha másnak nem, nekünk keresztyéneknek tudnunk kell mi az eredendő bűn. A Diabolosz az isteni rendet feje tetejére állította. Figyeljük csak mit ír a magyar nyelvű Nagy Gender Szótár az egyik szócikkében a „K” betűnél: „Kijelölt nem – (Designated sex at birth) – az, amit a születéskor az orvos, vagy a bába az elsődleges nemi jegyek vizsgálata alapján megállapít. Gendertudatos közösségekben ez maga az eredendő bűn, mivel rá erőlteti a bináris férfi-nő nemiség kulturális koncepcióját egy olyan személyre, akinek még nincs kialakult szexuális önidentitása.” ⁴ Ma a társadalometika így tekint tehát az eredendő bűnre.
Felcserélés eredménye: Megosztott egyház
Ne legyenek kétségeink, a társadalometika minősít is. Elmúlt év áprilisában hozták nyilvánosságra azt a felmérést, mely az LMBTQ Keresztyén Csoportok Európai Fórumának megbízásából készült.⁵ Ez az irat a különböző egyházak hozzáállását, befogadási készségét hivatott értékelni, azt, hogy mennyire nyitottak az LMBTQ és gender irányába. Ebben számszerűsítve egyfajta „nyitottsági index” is olvasható. A felmérés eredményét 47 szempont alapján állapították meg.
A jelenlegi helyzet megértése érdekében érdemes szemügyre venni a magyarországi felekezetek besorolását, pontszámait:
Egyház és pontszám
- Svéd Lutheránus* 41,5
- Evangéliumi Testvérközösség (Iványi Gábor) 23.5
- Magyarországi Evangélikus Egyház 18.0
- Magyar Katolikus Egyház 9.5
- Magyar Református Egyház 5.5
*A svéd ultra liberális lutheránus egyház viszonyítás kedvéért szerepel.
A jelentés Missziói Központunkat elmarasztalja. Vagyis a Missziói Központ nélkül a 18 pont még magasabb is lehetett volna.
Egyházunk azért megosztott, mert vannak olyanok, akik örülnek a 18 pontnak, esetleg csak azért bosszankodnak, hogy nem több, mások pedig elkeserítőnek tartják a dobogós helyet. Ez a megosztottság nem vezethető kegyességi különbözőségekre, annál sokkal nagyobb. Sok kegyességi különbözőség van. Egy példa: 3 gyülekezetben a bibliaórákat imával fejezik be. Az egyikben a lelkész imádkozik. A másikban az énekeskönyv végén található imák közül egyet közösen hangosan felolvasva imádkozzák el. A harmadik gyülekezetben a résztvevők saját szavaikkal imádkoznak. Itt valóban kegyességi különbözőségekről beszélhetünk. Ehhez nem hasonlítható az LMBTQ és gender kérdésekben, a bűn megítélésében fennálló különbség. Ne csapjuk be saját magunkat! A két tábor között ez nem árok csupán, hanem szakadék. Nem lennék egy püspöknek sem a helyébe, amikor a lehetetlennel, a szakadék betömésével próbálkoznak.
Érintettek vagyunk
Beszélgettem egyházunk egyik vezetőjével, és elmondtam, hogy egyháztagjaink gyerekei, unokái között a világi média hatására a homoszexualitás, a nemváltás mennyire beszédtéma lett. Vőm, mint gyermekpszichológus élesben találkozott ilyen helyzetekkel, keresztény családok gyerekeinél. Evangélikus hitoktatók számoltak be arról, hogy diákjaik milyen kérdésekkel keresik meg őket. Gyerekek beszélnek arról, hogy osztálytársaik közül vannak olyanok, akik elbizonytalanodtak nemükben. Az illető egyházi vezető azzal vágta el a beszélgetést, hogy gyermeke nem számolt be ilyenről iskolájában, társainál. A társadalometika bombáz és ebben a háborúban a következő generációk a legvédtelenebbek. Kérdésem: Mit tesz egyházunk azért, hogy szülőket, hitoktatókat és rajtuk keresztül a gyerekeket ezekben a konkrét és súlyos kérdésekben Isten védelme alá vezesse? →
Bűn bűnt szül, a felcseréléssel pedig kimagyaráz
Tapasztalom, hogy az egyházban egyes lelkészek nem néznek a jelenségek mögé. Fel sem teszik a kérdést, hogy amikor 50-60 évvel ezelőtt 10 ezer emberből volt 10 homoszexuális, ebből hogy lett mára 1000? Nem teszik fel a kérdést, hogy a magasabb profit miatt az élelmiszer alapanyagokban, a kozmetikumokban, mosószerekben stb. mennyi hormon jelent meg az elmúlt 50-60 évben? Mitől csökkent felére egyharmadára a férfiak spermiumszáma 50 év alatt? A női fogamzásgátló szerek alkotórészei milyen mértékben kerültek a természetes vizekbe és a parti szűrésű ivóvíz kutakba? A kérdéseket folytathatnám sokáig.⁶ És akkor még nem beszéltünk a média hatásáról.
Egyik evangélikus lelkész, aki LMBTQ szervezet támogatásával a youtube-n szokta elmondani gondolatait saját facebbok profilján ezt írta: „A melegeket Isten teremtette, akarta, hogy legyenek, szépnek, jónak teremtette. …” ⁷ Tudnék még idézni lelkészeket, akik hasonlóképpen gondolkoznak, és fel sem merül bennük, hogy ezt a világot a bűn megrontotta és a bűn folyamatosan bűnt szül, így a homoszexualitást épp úgy, mint amikor azt Isten szándékának akarják feltüntetni. Pedig jobb lenne a homoszexuális embert a bűn áldozatának tekinteni, akárcsak bármelyikünket, akik heteroszexuálisak vagyunk és a legkülönbözőbb megkötözöttségeink lehetnek. Ha így tekintenénk a kérdésre és homoszexuális embertársainkra, akkor nem a bűn megmagyarázásával foglalkoznánk, akkor az egyház Jézus Krisztus mentő szeretetét tudná közvetíteni.
Még sehol nem volt téma az egyházban az LMBTQ és gender kérdés, amikor kb. 20 évvel ezelőtt egyik lelkészünk feltette nekem a kérdést: „Hol van megírva, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti?” Őszintén mondom, akkor lefagytam. Azóta tudom, hogy teljesen felesleges egyes lelkészekkel és egyháztagokkal párbeszédet folytatni. Ha így teszik fel a kérdést, akkor nincs miről beszélni. Márpedig a világ, mely a társadalometikából indul ki nem tud és nem akar mit kezdeni ezzel a kettősséggel és maga mossa össze a bűnt a bűnössel. Isten pedig külön látja. A finn belügyminiszter perében, „Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti” teológiai igazság komoly támadás alá került úgy, hogy a finn egyház pedig hallgatott.
Tudom, egyházi fórumokról az eddiginél is jobban kizárom magam, amikor azt mondom: ma sem a párbeszéd szándékával jöttem ide. A meghívók iránti tiszteletből jöttem, és azért, hogy képviseljem a Novemberi Állásfoglalás aláíróit és mindazokat, akik hasonlóképpen gondolkodnak.
Felelőtlenség felcserélése felelősséggel
D. Bonhoeffer írta: „Nem a könnyelmű és istentelen légkör az oka annak, hogy egyszerűen nem találjuk a helyes igét, és inkább hallgatunk? Nem a helytelen félénkség és az emberi tekintélyek tisztelete némítja el gyakran a szánkat? Nem mondunk ki intéseket és figyelmeztetéseket, megtagadjuk a vigasztalást és a biztatást. … Jelentős lelki tapasztalatot és gyakorlatot és egyidejűleg gyermeki hitbeli bizalmat követel, hogy Isten minden ’ítéletét’ szánkra tudjuk venni… Mielőtt megtanuljuk, hogy ajkunkat teljes egészében Jézus Krisztus szolgálatába állítsuk, szívünknek már teljesen Isten igéjéhez kell tartoznia.”
„Szabadnak lenni nem mást jelent, mint szeretetben lenni. Az ember aki szeret, mivel Isten igazsága szabaddá tette, a legforradalmibb ember a földön. Ő minden érték megdöntője, ő az emberi társadalom robbanóanyaga, a legveszélyesebb ember. Ő ugyanis felismerte, hogy az emberek a legmélyebb valójukban hazugok. S ő mindig kész arra, hogy rájuk irányítsa az igazság fényét – s ezt éppen a szeretet szolgálatában teszi. … Istenem óvj meg minket, hogy ne álmodjunk hazug képet a szabadságról és megmaradjunk a szeretetben!”
Bonhoeffer egy baráti jegyespár esketését már nem végezhette el, mert letartóztatták. Börtönben írta meg azt a prédikációt, melyet erre az esküvőre írt. Ebből egy mondat: „’Bölcs’ az olyan férfi és az olyan nő, aki az isteni rendet elismeri és megtartja, s ’bolondok’ azok, akik ennek helyébe önfejűen valami más maguk kigondolta rendet kívánnak állítani.”
Ez nem társadalometika, hanem keresztényetika, melyet csak az egyház képviselhet és kell is képviselnie.
Köszönöm a figyelmet!
Én szóltam, hogy viharzónán fogunk áthaladni.
Az előadás a Novemberi Állásfoglalás által kikényszerített vitanapon hangzott el 2022. június 2-án. A vitanapon az Állásfoglalást egytlen előadó, Garádi Péter képviselte, az állásfoglalást ellenzők köréből öt előadót hívtak meg. A vitanap előadásait a Lelkipásztor folyóirat jelentette meg, Garádi Péter itt olvasható előadását azonban a folyóirat először visszautasította (a többi előadás ellen nem volt kifogásuk), mert az olvasószerkesztő és a felelős szerkesztő által javasolt formai és tartalmi változtatásokat a szerző elutasította. Az előadás végül mégis megjelent, a botrányt kerülendő, püspöki „kérésre”. A már kinyomtatott lapba utólag befűzve…
